Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Betegségek

2007.12.26

Nagyon sok betegség megelőzhető néhány alapszabály betartásával.

Az étvágytalanság számos betegség tünete, és igen súlyos következményekkel jár, hiszen 16-20 óra elteltével beindul egy májkárosodási folyamat (ketózis*), s így állapota egyre jobban romlik.

Ha levert, és nem mutat érdeklődést az élelem iránt, állatorvos kezelésére szorul. Fontos, hogy a betegség tüneteit idejében észrevegyük. E kisállatokra jellemző, hogy megpróbálják elrejteni betegségüket, ez a viselkedés ösztönös és a túlélést szolgálja - a vadonban a beteg állatot a ragadozók hamar felfedeznék. Ha a betegség gyanúja (!) fennáll, vigyük orvoshoz, mert lehet, hogy a nyilvánvaló tünetek jóval később jelentkeznek.

Orvosi kivizsgálás

   * A szervezetnek szüksége van szénhidrátokra (energiaforrás), ha a tengerimalac nem fogyaszt élelmet, a testében elraktározódott zsír kezd lebomlani. Fokozott zsírlebontásnál, mivel nincs elegendő cukor a zsírsavak tökéletes elégetéséhez, ezek nagyrészt ketontestként hagyják el a májat. A szervezetben felszaporodva annak vegyhatását a savas irányba tolják (a vér ph-ját csökkentik), ami súlyos következményekkel jár. Mindez a vemhességi toxikózisnál lejátszódó folyamathoz hasonló, de ebben az esetben nem annyira gyors és súlyos, ha idejében segítséget kap (állatorvosi kezelés, glükóz adagolása, fecskendő v. kiskanál segítségével történő etetés), megmenthetjük életét.

A tengerimalac - növényevő lévén - a nap legnagyobb részét rágcsálással és táplálék után való kutatással tölti, mivel a vadonban magas rosttartalmú növényeket fogyaszt, ez emésztőrendszere működését serkenti, általa a bél izommozgásai élénkebbé válnak. A bél perisztaltikus mozgása továbbítja a béltartalmat (széklet, bélgáz). Ha étvágytalan, s több idő is eltelik úgy, hogy nem fogyaszt élelmet, vagy étrendje rostokban szegény (pl. túl kevés szénát kap), ezek a mozgások nincsenek (megfelelően) serkentve. Ha hiányzik az inger, a bélben pangás áll be, ez hasmenéshez, bélelzáródáshoz (ileus) és/vagy a bélflóra működésének károsodásához vezethet. A tengerimalac természetes bélflóráját számos baktériumfaj alkotja. Az egészséges bélflórát védő bélbaktériumok dominálják, ezek megakadályozzák a patogén baktériumok (Clostridium, E. coli) elszaporodását. A normál flóra baktériumok érzékenyek, számuk különböző hatásokra (ilyen a stressz, a nem megfelelő étrend, antibiotikumos kezelés

, különböző toxinok, bakteriális-, vírusos-, gombás- vagy protozoá-fertőzések emésztési zavarok stb.) csökkenhet, és a bélflóra működésének károsodásához vezethet. A piszkos és/vagy fertőzött zöldfélék (pl. a felületesen megmosott saláta), a fertőzött vagy poshadt víz, a romlott/penészes eleségek fogyasztása során kórokozók jutnak a bélcsatornába, ott elszaporodnak, és hasmenést okoznak. Átmenetileg mellőzzük a zöldfélék és gyümölcsök etetését, csak szénát adjunk a tengerimalacnak. Minél hamarabb vigyük orvoshoz, különben gyorsan kiszárad, és elpusztul.

Ha a hasmenés antibiotikummal való kezelés során alakult ki, azonnal forduljunk állatorvoshoz, hogy a bél baktériumflórájának visszaállításához szükséges kezelést megkapja. Ebben az időszakban, ha egyedül nem iszik, fecskendővel kell itatnunk. Kis szőlőcukrot is keverhetünk a vízbe. Ha nem eszik, fecskendővel kell etetnünk.

Tengerimalacok esetében székrekedéssel ritkán találkozunk. Ha széklete nagyon száraz (gyakran összeragadva, csomókban távozva) vagy egyszerűen nincs széklete, természetes kezeléssel próbáljuk orvosolni. Ilyenkor alma héját, gyermekláncfüvet (ha lehet, levét) adjunk neki, korlátozzuk a szénával való etetést, s ha ez sem segít, kérjük az állatorvos segítségét.

Bejárt területén - a helyiségben vagy a kerti kifutóban - a tengerimalac ne jusson mérgező növényhez (dísz- ill. egyéb ilyen növényekhez). A mérgező növényeket az állatok általában kerülik, egyesek azonban - főleg a fiatal, a kíváncsi állatok - késztetést érezhetnek arra, hogy megkóstolják, rágják. Nagyon fontos tehát, hogy állataink ne jussanak semmi mérgezőhöz. Ha baleset folytán ez mégis bekövetkezne, azonnal forduljunk orvoshoz. Mérgezés esetén a tünetek a következők: remegés, megváltozott (túl szapora vagy túl gyenge) légzés, esetleg nyáladzás, izomrángás, gyenge vagy szapora pulzus, görcsök, majd bénulásos tünetek. Szájon keresztül végbemenő, organikus eredetű mérgezés esetén az idejében beadott széntabletta (Carbo activatus tabletta) életet menthet, aktív felületével a bélcsatornába került méreg-anyagokat megköti és így hatástalanítja azokat. 100 mg orvosi szenet vízzel felengedünk és a metszőfogakat - az elől elhelyezkedo fogakat - oldalról gyengéden szétnyitva fecskendővel beadjuk, utána a kisállatot meleg helyre tesszük és sok szénával, friss vízzel ellátjuk. Kb. félórával-egy órával később, szintén fecskendővel a tengerimalacnak 2 ml parafin olajat adunk, hogy a megkötött méreg kiürülhessen szervezetéből. A tengerimalac biológiai sajátosságai olyanok, hogy képtelen hányni, ezért hányást kiváltó gyógyszert neki sose adjunk.

A meghűlés tünetei: a szem váladékának szaporodása s ennek szem körüli megjelenése kéreg formájában, gyakori tüsszentés, orrváladék szaporodása, az orr nyálkahártyájának duzzadása, nehéz, sípoló légzés, légcsőhurut. Könnyen összetéveszthető az allergiával, melynek tünetei hasonlók. Azonnal forduljunk orvoshoz! Az alapos kivizsgálás feltétlenül szükséges, egyedül az orvos állapíthatja meg, hogy e tüneteket légúti fertőzés okozza, vagy allergia áll fenn. Meghűlés esetén a tengerimalac állapota gyorsan (!) romlik, és a betegség végzetessé válhat számára. Egyes esetekben a hirtelen halál beállhat anélkül, hogy a betegséget előzmények, tünetek jeleznék. A stressz, az egyoldalú/hiányos táplálkozás, a hőmérséklet hirtelen változása, az idejében le nem cserélt alom, a nedves fekvőhely/környezet, a zsúfoltság mind olyan tényezők, melyek a tengerimalac szervezetének ellenállóképességét csökkentik, s a kisállatot a betegségre fogékonnyá teszik. A tengerimalacnál fellépő légzési zavarokat legtöbbször baktériumok okozzák (leggyakrabban a Streptococcus pneumoniae és Bordetella bronchiseptica törzsek). Megtörténhet az is, hogy a szimptómák kezelés hatására megszűnnek, de a tüneteket okozó baktériumok továbbra is jelen vannak. A B. bronchiseptica kórokozó egyes fajoknál** tünetmentesen is jelen lehet, esetleg enyhe klinikai tünetekkel jár.

** A nyúl és a patkány e baktérium potenciális hordozója lehet. Ha ilyen állataink vannak, ezeket nem tanácsos a tengerimalacok közvetlen (!) közelébe vinni, ketrecüket a tengerimalacok ketrecének közvetlen közelébe helyezni, mert egy lehetséges fertőzés a tengerimalacra (!) nézve végzetes lehet (a kórokozó tüdőgyulladást vagy egyéb szövődményeket - pl. középfülgyulladást - okozhat, vemhes nőstényeknél koraszülést, vetélést idézhet elő, gyengébb kölyköknél pedig különösen veszélyesnek bizonyulhat).

Ha betegek vagyunk, a kisállattal való kontaktust csökkentsük minimálisra, és etetés előtt mossunk kezet.

Allergiát s a vele járó gyakori tüsszentést, orrváladék-szaporodást leggyakrabban az aromás forgács, poros széna (egyes tengerimalacoknál bizonyos szénafajta) okozhatja.

A tengerimalac nehezen viseli el a magas környezeti hőmérsékletet. Ha nyáron kerti kifutóba helyezzük, ügyeljünk arra, hogy lakhelye mindig árnyékban legyen, különben a tűző napon hőgutát kaphat. Forró nyári napokon helyezzük minél hűvösebb helyre (pl. lakásba). Ha a helyiség hőmérséklete magas, felváltva 2-2 darab, vízzel félig megtöltött, s mélyhűtőben lefagyasztott műanyagpalackot tegyünk a ketrece fölé, így teremtsünk számára minél megfelelőbb környezetet. A hőgutát (a test túlhevülését) bizonyos szimptómák előzik meg: a tengerimalac nyugtalan, le-föl járkál, hűvösebb helyet keresve minduntalan hasra fekszik, rendkívül izgatott, majd súlyosabb esetekben járása ingadozóvá válik, képtelen felemelkedni, légzése szaporább és felületesebb lesz, érverése alig érezhető stb. Ha ezek a tünetek bekövetkeznek, azonnal segítenünk kell rajta, különben elpusztul. Hogy testét lehűtsük, a tengerimalacot tegyük egy hideg vízbe mártott (kicsavart) törülközőbe, vagy kezünket vízbe mártva nedvesítsük át a szőrét, s legyen olyan helyen, ahol jár a levegő (pl. kissé távolabb a ventillátortól). Ugyanakkor szervezetét rehidratálnunk kell, vagyis gondoskodnunk kell folyadékveszteségének pótlásáról is (súlyosabb esetben orvoshoz kell vinnünk).

Az egészséges tengerimalac vizelete kissé tejszerű. Ha ennek fehér lerakódása száradás után túl hangsúlyozott (tesztelhetjük kartonpapíron), veseproblémák jele lehet. A lucerna sok kalciumot tartalmaz, ezért az egészséges tengerimalacnak ritkábban adunk.

A kissé rózsaszínű vagy véres vizelet (előfordul, hogy a tengerimalac vizelés közben felsír) vesekövek jelenlétének, húgyhólyaggyulladásnak (felfázás, fertőzés), gyakran akár szívműködési problémáknak a tünete. Szívműködési problémák akkor jelentkeznek, ha a beteg vese ellenállást fejt ki a vérárammal szemben, s így a szív fokozott munkát végez, hogy a beteg vesén áthajtsa a véráramot (szívizomtúltengés, szívtágulás). Vesekövek képződése genetikai tényezők eredménye is lehet. A petrezselyem zöldje, a kukorica zsenge bibeszálai (kukoricabajusz) kitűnő vizelethajtók. Ha tehetjük, időnként fekete áfonyalevet is adhatunk. Húgyhólyaggyulladás (cystitis) nőstényeknél gyakrabban jelentkezik, mivel húgycsövük jóval rövidebb, mint a hímeké. Ha a nőstény külső nemi szervén (a vulván) gyulladást észlelünk (néha az égő, kellemetlen fájdalom miatt a nemi szervét nyalja), e testrészét körömvirág-olajjal kenjük be. A kenőcs a gyulladást csökkenti, s így a viszketést, fájdalmat enyhíti. Egyes növények (pl. a cékla) megfestik a tengerimalac vizeletét és a vérvizelés látszatát keltik. Ritkán a tengerimalac bejárt területén vizelet vöröses színű nyomai fedezhetők fel anélkül, hogy beteg volna (ez inkább kölyköknél fordulhat elő). Ha vizelete nagy töménységben tartalmaz sókat, a szervezetből távozó felesleges sók kicsapódnak és az almon nyomot hagynak.

Fülgyulladásnál a tengerimalac kissé oldalra hajtja fejét, nehezebben jár-kel. A fülgyulladás igen fájdalmas és veszélyes (!) a tengerimalac számára, ezért orvosi kezelésre szorul (ilyen esetben hatásosnak bizonyult a fülbe csepegtetett Tresaderm). Hallójárat gyulladást egyes esetekben fülatkák is okozhatnak.

Étvágytalanság, testsúly csökkenése, hasmenés, izületi fájdalmak, levertség, jelentős szőrhullás C-vitamin hiányát jelzi. Ilyenkor durvább lesz a szőre, fájdalmat érezhet, ha hozzáérünk (felsír), esetleg képtelen saját testsúlyát fenntartani. Azonnal forduljunk orvoshoz, a skorbut megfelelő kezelés nélkül halálhoz vezet. A felépüléshez legalább egy hét kezelés szükséges. A növekedésben lévők, a vemhes és a szoptató nőstények a veszélyeztetettebbek, mivel ezek C-vitamin-szükséglete jóval magasabb. A stressz alatt lévő és fertőző betegségekben szenvedő tengerimalacok szintén több C-vitamint igényelnek.

Fogak túlnövése esetén a tengerimalac érdeklődik az élelem iránt, csipeget belőle, azonban képtelen elfogyasztani, esetleg elvesztheti étvágyát is. Egy másik jelentkezhető tünet a nyáladzás, egyes esetekben harapdálás,ideges,rágás. Testsúlya fokozatosan csökken, állapota napról-napra romlik, végül elpusztul. A fogtúlnövés legtöbbször a nem megfelelő étrend eredménye, ritkább esetben genetikai okokra is visszavezethető. Ha örökölt betegségként jelentkezik (a 2 évesnél fiatalabb egyedeknél valószínűbb a genetikai tényező), élete végéig időszakonkénti vágást igényel. A megnőtt fogak akadályozzák a táplálkozásban. Fontos, hogy e betegséget idejében felismerjük, hiszen az étvágytalanság vagy nyáladzás más betegség tünete is lehet (pl. nyáladzás vemhességi toxikózis, túlhevülés esetén szintén észlelhető). Fogtúlnövés jelentkezhet akkor is, ha az alsó és felső állkapocs rágáskor nem megfelelő módon ér össze, s a fogak e rendellenesség miatt nem kopnak megfelelően, vagy ha az alsó állkapocsban elhelyezkedő fogak befelé nőnek, mintegy „hidat képezve” a nyelv fölött, a felső állkapocsban lévő fogak pedig kifelé nőnek, meggátolva a rágást és a nyelést. Ez néha állkapocs- vagy fogínygyulladással, egyéb komplikációkkal is járhat. Metszőfogak túlnövése esetén tehát a zápfogak ellenőrzése is kötelező! A tengerimalac kiszáradását és állapotának leromlását megelőzhetjük, ha fecskendővel itatjuk, etetjük, és MINÉL HAMARABB orvoshoz visszük! A metszőfogak vágása egyszerű, a zápfogak viszont nehezebben érhetők el. Napjainkban, számos nyugati országban speciális műszert használnak, melynek segítségével a száj nyitva marad, így a tengerimalacot nem szükséges altatni.

 

A tengerimalacok elülső fogainak hossza egyénenként változó. Ha az egyéni jellegzetességeket nem vesszük figyelembe, lehet, hogy a hosszabb metszőfogat - amely az adott malacnál éppen a megfelelő rágást biztosítja - mi fogtúlnövésnek véljük (és feleslegesen rövidebbre vágatjuk). Fogtúlnövés gyanúja esetén a tengerimalac legjobban úgy monitorizálható, ha gyakrabban mérjük testsúlyát.

Ha egyik vagy másik metszőfogból (az elöl elhelyezkedő fogak egyikéből) egy darab letörik, néhány nap alatt visszanő, nem okoz kellemetlenséget a tengerimalacnak. Kísérjük figyelemmel a kérdéses fog növekedését, míg vissza nem nyeri eredeti hosszát. Orvoshoz akkor forduljunk, ha a törött fog felülete csipkézett (esetleg szúrós sarka van), a szemben levő metszőfog ferde, a tengerimalac étvágytalan, nem rág megfelelően, gyulladást vagy fertőzést észlelünk. A C-vitamin hiánya jelentősen rontja az egészséges fogak kialakulását, fejlődését, ezért a tengerimalac étrendje legyen C-vitaminban gazdag.

A tengerimalac száján és ajkán seb keletkezik? Legtöbbször savas gyümölcs (pl. alma), zöldség (pl. paradicsom) fogyasztása okozza. Egy időre szüntessük meg ennek adagolását, vagy térjünk át egy édesebb változatára, ez rendszerint megoldja a problémát.

Seb a száj szélén

Ha ez nem oldja meg a problémát, a sebet Betadine fertőtlenítővel naponta ecsetelnünk kell, mindezt addig, amíg teljesen be nem gyógyul, különben kiújulhat. A seb keletkezésének legtöbbször bakteriális (ritkábban gombás) fertőzés az oka, a tengerimalac szájával a rácsot, tálat, itatót stb. rágja, s emiatt megsérül, megfertőződik.

Szemsérülés szénaszál vagy más ismeretlen tárgy által történhet. Ha szemébe fúródik, sosem szabad kirántani, óvatosan húzzuk ki. Ha erre képtelenek vagyunk, kérjük állatorvos segítségét. Egy idegen tárgy jelenléte igen könnyen felfedezhető akkor is, ha nem látjuk, hiszen ilyenkor a szem tejszerűnek tűnik. A sérülés állatorvos által könnyen kezelhető, ha azonnal kezelést kap. Kezeletlenül elfertőződik, így a tengerimalac számára végzetessé válhat.

Mint más állatfajnál, úgy tengerimalacnál is előfordul, hogy a szemhéj befelé fordul (entropion). Ilyenkor a szemhéj és/vagy a rajta lévő szőrszál a szaruhártyát és a kötőhártyát irritálja, a tengerimalac szeme könnyezik, szervezete így próbál meg védekezni a kellemetlen ingerrel szemben. Némelyik ezzel a problémával születik, s ha természetes úton nem oldódik meg, sebészi beavatkozásra szorul. Az újszülött vagy egészen fiatal kölyök szemhéját gyenge (orvos által ajánlott) szemkenőccsel bekenjük, s úgy masszírozzuk, hogy ezáltal az irritáló szemhéj (és/vagy a szőrszál) a megfelelő pozícióba kerüljön. Naponta 2-3 alkalommal, gyengéd, finom mozdulatokkal kell megtennünk. Ha ez egy idő után sem hozza meg a várva várt eredményt, a tengerimalac sebészi beavatkozásra szorul. Ne feledjük! A könnyezés egyéb betegség (meghűlés, gombás fertőzés, C-vitaminhiány stb.) tünete is lehet, ezért mindenképpen orvoshoz kell vinnünk!

Kölyök tengerimalacnál előfordulhat, hogy a szem a váladék mennyiségének szaporodása és beszáradása következtében beragad. A szemhéj vöröses színű lesz, ilyenkor az orrváladék szaporodása, fényérzékenység is tünetként jelentkezhet. Az ilyen (enzootikus jellegű) fertőzés csak egy bizonyos területen, csoporton belül jelenik meg, a Chlamydia psittaci kórokozó terjeszti, s inkább csak az 1-3 hetes kölyköket érintheti, ezért „újszülöttek kötőhártyagyulladásának” is nevezik. A kölyök legtöbbször spontán módon meggyógyul, erőteljesebb fertőzés esetén azonban ember számára készített, hagyományos szemcseppel kell kezelnünk. A Chlamydia psittaci a vírusok és baktériumok között átmenetet képező kórokozó. Felnőtt hím és nőstény egyedeknél leginkább a szaporítószerveket támadja, és direkt kontaktus által terjed (tengerimalac esetén az emberre nem bizonyult fertőzőnek).

A kötőhártyagyulladás a szem fehérjének a gyulladása, rendszerint a szem kissé megnagyobbodik, a váladék mennyiségének szaporodása és beszáradása következtében beragad. Különböző baktériumok, por (rossz minőségű alom), vagy egy rosszul sikerült vakarózás stb. okozhatják. A tengerimalacot minél hamarabb (!) orvoshoz kell vinnünk, hogy a megfelelő kezelést megkapja.

A könny a szem olajozására való (részben a portól, piszoktól is megtisztítja a szemet). A fölösleges könnyet az ún. könnycsatorna levezeti az orrüregbe. Ha valamilyen ok miatt ez eldugul, a könny kifelé távozik el. A lefolyó könny miatt a szem alatti rész állandóan nedves, a bőr itt vörössé válhat, s e részen akár a szőr is kihullhat.

Ha a tengerimalac szeme könnyes, vörös vagy tejszerű, forduljunk állatorvoshoz. A megfelelő és idejében történő kezelés akár a súlyosabb eseteknél is meglepően jó eredményt hozhat.

A zsírszem (fatty eye, pea eye) egy recesszíven öröklődő, genetikai betegség (beltenyészetben gyakrabban jelentkezik), ezért az ilyen tengerimalac szaporításra nem alkalmas.

Zsírszem

A zsírszemnek különböző formái lehetségesek, általában nem fájdalmas, ha azonban nagyobb kiterjedésű, a malacka látását korlátozhatja. A kezelés sebészi beavatkozás által lehetséges, de a zsírszem enyhébb változatainál nem ajánlott (megfelelő gyógykezeléssel számos esetben javult, vagy teljesen visszahúzódott).

Nagyobb, megnövekedett szövetlerakodás esetén a tengerimalac nem tudja behunyni a szemét, nem pisloghat, így a szem nem nedvesedik (emiatt nem is tisztul), s mindez fájdalmat okoz neki. Kiállításon a zsírszem kizáró ok!

 

Fontos: Mikor tisztálkodik, a tengerimalac szemében fehér váladék képződik. Ez nem betegség jele, hanem egy természetes folyamat, amely feltételezhetően a szem tisztántartására szolgál.


A tengerimalac gyakran vakarózik, a túl gyakori vakarózás és a megszokottnál nagyobb mennyiségben történő szőrhullás viszont jelezheti élősködők, gombák jelenlétét.


A farokcsont fölötti mirigy betegsége (ez csak hímnél jelentkezhet): a nemileg érett hím farokcsontja fölött egy nagyon kis területen zsírszerű, tapintásra kissé ragacsosnak tűnő váladék észlelhető, ez egy olyan szekrétum, amelyet egy kivezetőcsővel bíró mirigy (supracaudal gland) termel. Ha e zsírszerű váladék a szokásosnál jóval nagyobb területen észlelhető, ez a mirigy ideiglenes zavarára vezethető vissza (túlságosan erősen működik). Ilyenkor e területet érdemes a váladéktól megtisztítani (lemosni), mert nemcsak számunkra lehet kellemetlen (ha a tengerimalacot felvesszük), hanem akár baktériumok, más fertőzések kialakulásának is kedvezhet. A nagyobb területre kiterjedő szekrétumot kenjük be babaolajjal, s ha megpuhult, samponos meleg vízzel mossuk le, majd tiszta meleg vízzel öblítsük le (a meghűlés veszélye miatt a tengerimalac szőrét szárítsuk meg). Nagyon ritkán az is megtörténhet, hogy e kivezetőcső valamilyen ok miatt elzárul, ilyenkor a megrekedt váladék bomlásnak indulhat, és gyulladást okozhat. Ez esetben állatorvos által felírt antibiotikumos kenőccsel kell kenegetnünk, s az orvos utasításait követnünk.

A tengerimalac hátsó részénél két nyílás van, egyik a végbélnyílás (anus), amely gyűrűs izmokból áll és a bélsár ürítését szabályozza, a másik az ábrán látható végbélzacskó (perineal sac). Hímeknél e zacskó mélyén két mirigy található, ezek izgalmi állapotban kellemetlen szagú váladékot termelnek.


A nemi szervek


E nyílás a hímeknél a végbél 95 %-át teszi ki, s izgalmi állapotban kitűrődik (mint a csigánál a kitűrhető szarv), majd visszahúzódva akár idegen tárgyakat (forgácsot, fűszálat) is magával ránthat. Az almot gondosan válogassuk meg, sose tegyünk homokréteget vagy nem megfelelő almot a tengerimalac ketrecébe, mert ezek e kitűrhető zacskóba szorulhatnak, s akár különböző egészségi problémákat is okozhatnak.

Tisztítsd ki, mert kellemetlen!

Habár a malac nem kedveli, hímeknél a végbélzacskót időnként ajánlott ellenőrizni, s ha szükségessé válik, egy kis vazelint, babaolajat, vagy egyéb síkosítót használva fültisztító pálcika segítségével kitisztítani. A kölyök tengerimalacok és a nőstények a felnőtt hímnél jóval kisebb végbélzacskóval rendelkeznek.


Hím

Nőstény

(Forrás: Cooper, Gale. and Schiller, Alan. L., "Anatomy of the Guinea Pig",
Harvard University Press, Cambridge, 1975.)


A tengerimalac azon szokása, hogy megeszi bélsarának egy részét, az ún. cökotrófot (cecal pellets) természetes és helyénvaló, mert koprofág állat, mint a nyúl. Sose gátoljuk meg ebben, mert e puha széklet - az első emésztés terméke - B-komplex vitaminokban, fehérjében gazdag, a bél baktériumflórája által termelődik a vékony- és a vastagbél határán levő hatalmas vakbélben (cökumban). Az egészen kicsi kölykök kezdetben anyjuk puha bélsarát fogyasztják - ez normál bélflórájuk kialakulását segíti elő -, s egyes tengerimalacok felnőtt korban akár társuk bélsarából is esznek (!). Nagyon fontos szerepe van az emésztésben, és a tengerimalac egészségének megőrzésében.

Idős hím malacnál előfordulhat (kölyöknél és nősténynél nagyon ritkán, mert ezeknél a végbélzacskó jóval kisebb), hogy a végbélnyílás izma nem működik megfelelően, s így a közönséges, végleges ürülék/bogyó (fecal pellets) és a cökotróf (cecal pellets) a végbélben marad, vagy a végbélzacskóba szorul, itt bennreked. Ha nem segítünk rajta, előbb-utóbb elpusztul, mert az elzáródás gátolja a normális emésztési folyamatokat, ugyanakkor a tengerimalac már nem képes elfogyasztani az első emésztésből származó, B-vitaminokban (főleg B12 vitaminban) és aminosavakban, mikroelemekben gazdag székletet sem. Ha ez a(z) (angol nyelven impaction néven ismert) betegség beáll, a következőket minden nap el kell végeznünk: a tengerimalacot fektessük a hátára, a végbélnyílásába nyomjunk egy kevés (!) síkosítót (pl. babaolajat), majd két ujjal a végbélnyílást fogjuk közre és a végbélzacskót szétnyitva ill. enyhén kitűrve annak tartalmát nyomjuk ki, vagy ha kicsit mélyebben van, fültisztító pálcika segítségével, a pálcika végét bentről kifelé mozgatva, tisztítsuk ki. Nagyon óvatosan kell megtennünk, mert e részen a bőr rendkívül érzékeny. Mivel a cökotróf az emésztésben fontos szerepet tölt be, jó, ha a tengerimalac fogyaszt belőle. Ha mégsem, akkor szükségessé válik a B-komplex napi adagolása: naponta 25 mg B-komplex vitamint vízben feloldunk, majd fecskendőből megitatjuk.

Ha felemeljük, tartsuk meg jól, hogy biztonságban érezze magát!

A hím malacot érdemes úgy felemelnünk, hogy egyik kezünkkel a hátsó fele alá nyúlunk, és tenyerünkben egy kis ideig fenntartjuk, mert így egy esetleges elzáródás könnyebben felfedezhető - ilyenkor e helyen általában egy szokatlan keményedés érezhető.

Ellenőrizzük le: a végbélnyílásánál kissé széthúzva a bőrt a végbélzacskó belsejébe tekinthetünk, normál körülmények között ebben egy fehéres váladék (secum) látható. Ha e helyen sötét csomósodást észlelünk, a tengerimalac segítségre szorul.

Az emésztőrendszer kifogástalan működéséhez szükséges a naponta adagolt friss széna. Ha tengerimalacunk a társa (vagy akár a saját) szőrét rágja, lehet, hogy étrendje rostos anyagokban (cellulózban) szegény. A szőrrágás gyakran unalom vagy rossz szokás következménye is lehet, társas állatoknál a rangsorban magasabb hatalmi helyzetet betöltő egyén a tettes. Ha e hajlam nagyobb méreteket ölt, a szőrrágó "művészt" ajánlott külön tenni.

A vemhességi toxikózis leginkább az elhízott, keveset mozgó nőstényeknél jelentkezik (főleg a forró, nyári hónapokban), az első és második vemhességnél gyakrabban tapasztalható (leginkább a másodiknál). Legtöbbször a vemhesség utolsó heteiben, vagy a szülés utáni 7.-10. napon észlelhető, a tengerimalac csak gubbaszt, nem eszik, nem iszik, szervezetében elszaporodnak a ketontestek, lehelete és vizelete acetonszagú. Számos, eddig kevésbé ismert tényező is hozzájárulhat e betegség kialakulásához. Bizonyos, hogy az elhízás, a stressz (!), a tengerimalac tartózkodási helyének magas hőmérséklete, az étvágytalanság, a mozgáshiány, a víz- és élelemadag korlátozása, a nem megfelelő étrend, a túl nagy számú (!), gyakori fialás jelentősen elősegítik a vemhességi toxikózis kialakulását. Kevés sikerrel gyógyítható, éppen ezért az egyetlen, legjobb megoldás a megelőzés. Mivel a vemhességi toxikózis a forró nyári hónapokban gyakrabban volt tapasztalható, a fedeztetést érdemes úgy beütemezni, hogy a júliusi-augusztusi hónapokban a nőstény ne legyen vemhes. A vemhességi toxikózis egy másik formája a pre-eklampszia (görcsrohamokkal járó toxikózis), az anyaméh érhálózatában a vérkeringés nem megfelelő, ez méhlepényvérzést, üszkösödést okoz. A tünetek itt is hasonlók (étvágytalanság, ketózis).

Szoptató nőstényeknél (ritkán) előfordulhat, hogy a tej a csatornácskákban elzáródik, ilyenkor a nőstény emlőjét gyengén sós, meleg vízzel (felváltva kamillateával is) mossuk meg. Emlőgyulladás esetén állatorvosi vizsgálat ajánlott: az emlő körüli gyenge masszázs, a sárgás színű tej kiürítése, az emlőbimbó lemosása segíthet. Ha a nőstény lázas vagy étvágytalan, állatorvos által felírt antibiotikumos kezelés szükséges (ilyen esetekben a Baytril gyógyszer jó megoldásnak bizonyult).

Ha a nőstény tengerimalac csípő felőli részének egyik vagy mindkét oldalán jelentős szőrhullás (kopaszodás) észlelhető, orvosi kivizsgálásra szorul. Ezen a részen a ritkább szőrzet vagy szőr nélküli terület petefészekciszta keletkezését jelezheti, mely leginkább az idős nőstényeket érinti. Ha ennek jelenléte bebizonyosodik, sebészi beavatkozásra szorul (petefészek és anyaméh eltávolítása). Az olyan legyengült vagy túl idős nőstényt, mely az altatással, sebészi beavatkozással járó veszélyek miatt nem műthető, hormonkezeléssel (HCG - human chorionic gonadotropin) kezelhető. A betegség kivizsgálására, habár költségesebb, az ultrahang a röntgensugárral szemben mindig megbízhatóbb. További lehetséges tünetek: ösztrusz idején túlzott aktivitás (mely gyakran a társ(s)(akk)al szembeni szexuálisan agresszív magatartásban nyilvánul meg), kissé megnagyobbodott és enyhén kérgesedő emlőbimbók, kétoldalt a hasnál enyhén vagy erőteljesen kikerekedő formák, etetésnél válogatós, finnyáskodó magatartás. Jelentős szőrhullás idősebb nőstényeknél egyéb hormonzavarok miatt is jelentkezhet. A hormontermelő szervek megbetegedései miatt fellépő szőr- és bőrelváltozásokról elmondható, hogy bizonyos testrészeken jelennek meg, általában szimmetrikusak, és nem viszketnek.

Nielsen T.D., Holt S., Ruelokke M.L. és McEvoy F.J. kutatók a tengerimalacoknál kialakuló petefészekcisztát vizsgálták. Kutatásuk célja volt, hogy megállapítsák, a kor és a reproduktív státus milyen arányban befolyásolja a petefészekciszta kialakulását, ill. annak méretét. A kutatás 43 tengerimalacra terjedt ki. Ezeket koruk és reproduktív státusuk alapján 6 kategoriába osztották:

- korosztály szerint három kategória - a.) egyévesnél fiatalabb egyének, b.) egy és két éves kor közöttiek, ill. c.) 2 éves kort meghaladottak. Minhárom korcsoportot további két kategóriára osztották: 1.) olyan nőstények, melyeknek egy vagy több vemhessége volt; 2.) és olyanok, melyeket sosem pároztattak. Mindegyik kisállatot klinikailag megvizsgálták, s ugyanakkor ultrahang diagnosztikát is alkalmaztak. A reproduktivitás-történet és a petefészekciszta predominancia, valamint a predominancia, a ciszta mérete és az életkor lehetséges relációinak elemzése lineáris regressziót alkalmazva történt (a vizsgálat egy ún. Mantel-Haenzel analízis alapján készült). A 43 nőstény közül kettőnél (vagyis 4,7%-uknál) szimmetrikus kopaszodás volt észlelhető. A reproduktivitás-történet és petefészekciszta predominancia között statisztikailag jelentős összefüggés a fennmaradó 95%-nál nem (!) volt tapasztalható. Statisztikailag jelentős (!) korrelációt a petefészekciszta mérete és az életkor (P < 0,01), valamint a petefészekciszta predominancia és az életkor között (P < 0,02) találtak (forrás: The Journal of Small Animal Practice, 30 June 2003).

Átmeneti kopaszodás a test egyes részein létrejöhet vemhes vagy szoptató nőstényeknél is. Ennek oka lehet hormonzavar, gyakori fedeztetés (ha ugyanaz a nőstény túl gyakran fial), a magzat méhen belüli gyors fejlődése, genetikai tényezők, hibás táplálkozás, mellékvesék megbetegedései stb. A mellékvesék a többi belső elválasztású miriggyel bonyolult kölcsönhatási viszonyban állnak. Megnövekedett mellékvesék esetén (Cushing-kór) a betegség ultrahang által megállapítható - egy felnőtt tengerimalac egészséges mellékveséi általában kb. 3-4 mm nagyságúak, a megfelelő összehasonlítás végett hasonló súlyú, korú és nemű állatok mellékveséinek ultrahang segítségével való összehasonlítása ajánlott.
A vadonban a nőstény tengerimalacok a szoptatás időszakában néha pici darabon tépdesik a saját szőrüket, ezzel bélelve ki fészküket. Ez az ősi szokás egyes utódokban is fennmaradt. Néha, szoptatás közben akár maguk a kölykök is megtépdeshetik anyjuk szőrét.

Figyelem!

A szokásosnál gyakoribb vakarózás és jelentős szőrhullás (hámpikkely-képződés, savókilépés, pörk), kopaszodás különböző betegségek tünete lehet. Állatorvossal vizsgáltassuk ki, hogy a tengerimalac megfelelő kezelésben részesüljön.


A tengerimalac-fajták legtöbbjére jellemző (genetikai jellegzetesség), hogy füle mögött, viszonylag kis területen (1 - 1, 5 cm) a bőr szőr nélküli (kopasz), esetleg itt-ott néhány szál látható. Ez a terület faggyúmirigyektől mentes, és színes tengerimalacok esetében a pigmentáció e helyen sötétebb, a test többi részéhez viszonyítva. Ha a bőr egészséges, és semmiféle elváltozás nem észlelhető rajta, a kopaszság e helyen természetes (a szőrhiány ebben az esetben nem élősködők általi fertőzés jele).

Vannak tengerimalacok, melyek genetikailag hajlamosak arra, hogy szőrnélküliek (kopaszok) legyenek, s egyes fajtákat, tenyésztés által, egyenesen arra kényszerítettek, hogy kopaszokká váljanak!

Info


Tengerimalacnál daganattal igen ritkán találkozunk, inkább a három éven felülieknél alakulhat ki, s legtöbbször jóindulatú (benignus). Leggyakrabban a bőrszöveteken (ritkábban a légzőszerveken) fordul elő, s általában helyben marad, vagyis nem terjeszkedik a szomszédos szövetekbe. Mivel nem rombol, e kóros szövetképlet a tengerimalac életét nem veszélyezteti, ezért idősebb tengerimalacoknál az altatással járó veszélyek miatt az ilyen típusú daganat sebészi eltávolítása nem szükségszerű. Daganat még kialakulhat az emlőn, szaporítószerveken, mirigyeken (pl. adenokarcinóma, adenofibróma), s rendkívül ritkán a vér- és nyirokképző rendszerben (leukémia, más néven fehérvérűség) stb.

Azon faggyúmirigyek, melyek a szőrszálakkal összeköttetésben vannak, a szőrtüszőbe nyílnak. Sejtjei olajszerű váladékot termelnek. Ha e váladék útja valamilyen ok miatt elzárul, daganat keletkezik. E zsírdaganat a test bármely részén megjelenhet (néha akár 2-3 is), gyakrabban a test oldalán és a has tájékán. Könnyen kitapintható. Általában borsószemnyi nagyságú és a mélyebb szövetektől - izomzattól, csonttól - elkülönül, ezektől élesen elhatárolódik. A daganat fejlődését nyomon kell követnünk. Ha nem növekszik (egy hét után sem nagyobb), nem jelent veszélyt, enyhe növekedés esetén azonban káros lehet a környező szövet-elemekre. Forduljunk orvoshoz, a zsírdaganat könnyen eltávolítható/kihámozható. Ha felfakad, a helyet azonnal fertőtleníteni kell, különben gennykeltő baktériumok által megfertőződhet és tályog keletkezhet.

Nyirokmirigygyulladás a nyirokmirigyek fertőzés okozta lobos megbetegedése. A tengerimalacnál általában egy durvább (szúrós) élelem (pl. szénaszál), vagy a bőrön áthatoló, s a mirigyeket érintő (egy másik malac által előidézett) harapás okozhatja.

A szájüreg falán (harapás esetén a bőrön) áthatolva a nyaki- és állalatti mirigyek gyulladását okozza. A gennyokozó baktériumokkal való fertőzés miatt az alsó állkapocs környékén (a nyak tájékán) tályog keletkezik. Néha felszakad, és sárgás-fehéres váladék folyik ki belőle.

Nyirokmirigygyulladás

Ha ilyen gyulladást észlelünk, forduljunk állatorvoshoz, hogy a tengerimalac a megfelelő kezelést megkapja (ha nem szakad fel, az orvosnak kell megnyitnia, s szabályos időközönként megtisztítania, míg a benne termelődő genny meg nem szűnik). A higiéniai szabályoknak megfelelően kell eljárni, s antibiotikumos kezelést alkalmazni. Súlyosabb esetekben a tengerimalac sebészi beavatkozásra, és intenzívebb antibiotikumos kezelésre szorul. Tudnunk kell, hogy a nyaki- és állalatti mirigyek gyulladása összetéveszthető a daganattal, mivel gyakran igen hasonlóak.


A tengerimalac lába rendkívül érzékeny, nagyon könnyen megsérülhet, ha nem sima felületen tartjuk. Sosem szabad dróthálós- vagy rácsos aljú ketrecbe helyezni, mert az ilyen aljzat miatt talppárnagyulladás vagy talpfertőzés léphet fel (ez a betegség a tengerimalac számára rendkívül fájdalmas). A piszkos, nedves aljzat, a szétkent ürülék akár sima felületen is okozhat különböző fertőzéseket. A magasabb környezeti hőmérsékleten tartott túlsúlyos, vagy keveset mozgó tengerimalacok a legkiszolgáltatottabbak, ezek közül is a vékonyabb talpbőrrel rendelkező egyének, s leginkább az elülső lábaknál (egyiknél vagy mindkettőnél) fordul elő. A baktériumok a sérült bőrön át bejutnak a szervezetbe, a tengerimalac talpa megdagad (esetleg vérzik, elfekélyesedik, vagy kéreg képződik rajta), egyre nehezebben közlekedik, sántít, étvágytalan stb. Kezelés nélkül e betegség legtöbbször halálhoz vezet, ugyanis a fertőzés mélyen a szövetekbe hatolhat, s akár a csontokba (csontvelőbe) juthat. A higiéniai szabályoknak megfelelően járunk el, a talpon a gyulladás helyét fertőtlenítenünk kell, orvos által előírt antibiotikumos kenőccsel kell bekennünk, és szükség esetén kötöznünk, vagy súlyosabb esetekben antibiotikumos kezelést alkalmaznunk, mindaddig, amíg a fertőzés meg nem szűnik, vagy az elfekélyesedett seb be nem gyógyul (néha akár 2 hetet is eltarthat). Az ilyen fertőzés gyakori - legtöbbször elkerülhetetlen - következménye az izületi gyulladás (arthritis). A legfontosabb a megelőzés: sima padlózat, tiszta alom, megfelelő étrend, tágas ketrec, mozgás stb. Nedves, piszkos helyen akár gombás fertőzés is felléphet, ezért a megfelelő kezelést az állatorvos határozhatja meg.

 

Egyes tengerimalacoknál a lábak talppárnái mögött (leginkább az elülső lábakon) megkeményedett, vagy akár sarkantyúszerű bőrkeményedés jöhet létre. E keményedés kellő óvatossággal, körömcsipesz segítségével eltávolítható. Ügyelnünk kell arra, hogy ne vágjunk mélyen bele, s utána a helyet mindenképpen fertőtlenítsük le. Ilyenkor különösen fontos a tiszta alom, a megfelelő környezet, mindez a fertőzésveszély (talppárnagyulladás) elkerülése végett.

 


A diabétesz spontán betegség, a korai stádiumban klinikai tünetek a tengerimalacon nem észlelhetők. A túlzott mennyiségben történő vízfogyasztás, a megnövekedett vizeletmennyiség és/vagy a hátsó részen állandóan nedves (vizelettől átitatódott) szőr olyan tünetek, amelyek orvosi kivizsgálást igényelnek. Tudnunk kell, hogy ezek a szimptómák húgyhólyaggyulladásnál, veseproblémáknál (egyes esetekben Cushing-kórnál) is jelentkezhetnek (!). Gyorsan kialakuló szürkehályog észlelésekor szintén felmerülhet a cukorbetegség gyanúja. A vizelet normál körülmények között nem tartalmaz glükózt, ha vizeletében cukor jelenik meg, ez anyagcsere-zavarra utal. A Glibenclamide gyógyszer (szájon át szedhető vércukorcsökkentő tabletta) és a megfelelő diéta segít, mivel a tengerimalac legtöbbször 2. típusú (!) diabéteszben szenved. Egyeseknél a gyógyszeradag egy idő után a felére csökkenthető, vagy teljesen megszüntethető.
Diéta: a tengerimalacnak jelentős mennyiségű szénát kell fogyasztania, az étrendből a zsíros magvakat (kukorica, napraforgó) teljesen ki kell zárnunk, kevesebb zöldfélét, és még kevesebb (!) gyümölcsöt adnunk. Magas cukortartalma miatt banánt és szőlőt a beteg tengerimalac ne kapjon. Fontos: Az angol CCT (Cavy Cambridge Trust in the UK) kutatásai szerint az olyan élelem, amely mesterséges színezőanyagot (!) tartalmaz, tengerimalacoknál okozhat cukorbetegséget, ezért ilyen élelmet tengerimalacnak NE adjunk.

Abnormalitások

Rokon- ill. beltenyésztést az állatnemesítők azzal a célzattal végeznek, hogy ezzel a homozigótaság eléréséhez közeledjenek. Közeli rokonok párosításánál nagyobb valószínüséggel születnek homozigóta egyedek. A nemesítő gének összekerülése az adott fajta nemes sajátságainak fenntartását és tisztaságát biztosítják, e gének mellett azonban olyan recesszív gének is kifejeződésre juthatnak, amelyek leromláshoz vezetnek. A természetben a szelekció által megnő azon gének gyakorisága, amelyek a szervezetet képessé teszik a lehető legtöbb utód létrehozására. A vadonban az alfa hím a csapatban lévő szexuálisan érett alacsonyabb rangú hímmel szemben intoleráns. A dominancia és a küzdési képesség nemcsak szexuális sikerhez vezet, de a beltenyésztés elkerülését is segíti.

Beltenyésztésben előforduló leggyakoribb rendellenességek: állcsontproblémák, fogtúlnövés, szürkehályog, gyenge immunrendszer, lecsökkent általános életerő, magas fiatalkori mortalitás. Viszonylag ritkábban előforduló fejlődési rendellenesség a dongaláb, mely a láb veleszületett helytelen állásában nyilvánul nem. Hasonló, a valódi dongalábbal könnyen összetéveszthető deformitás a méhen belüli elhelyezkedési szabálytalanság miatt fellépő lábprobléma, mely könnyen kezelhető. A szülés utáni első napokban a kölyök szervezetében az anyai lazító hormonok még magas szinten megtalálhatók, ezért a torzulás megfelelő gyengéd masszírozással könnyen korrigálható. Ha szükséges, a deformált lábat néhány napra mikropórusos műanyag sínbe helyezhetjük.

Ritkán (!) előforduló genetikai rendellenességek:

-  szaruhártya (cornea) rendellenességek;

-  törpeség: a növekedési rendellenességet egy recesszíven öröklődő, fejlődést gátló szubletális gén okozza.

-  veleszületett paralízis;

-  polidaktilia (sokujjúság): Heterozigóta formában (Px/+) pentadaktilia, az ötödik ujj azonban csökevényes (nem foglal csontot magába). Homozigóta formában (Px/Px) a sokujjúság extrém formákat ölt (tíz-tíz ujj a végtagokon), emellett egyéb rendellenességek is jelentkeznek (csont- és zsiger-anomáliák), ezért a halálozási arány már a korai időszakban rendkívül magas.

-  szexuális hypogenesis;

-  abnormális izomrángások és táncoló viselkedés. A táncoló, illetve körbeforgó viselkedést két, egymástól független mutáns gén okozza: wz (waltzer mutáció) - dominánsan öröklődő rendellenesség, homozigóta formában letális. A születésnél még normál állapotban lévő Corti-szerv sejtelemei sorvadásnak indulnak, a cochlearis neuron elsorvad. wtz - recesszíven öröklődő rendellenesség, a Corti-szerv, a cochlearis neuron és a ganglion spirale sejtek fokozatos degenerálódása halláskárosodásban, egyensúlyzavarban, fejrángásban nyilvánul meg, s ahogy a tengerimalac előrehalad a korban, e rendellenességek mind erőteljesebbé válnak.

 


Fontos!

Ha a tengerimalac az utolsó étkezéstől számított 6-12 óra alatt nem fogyaszt élelmet, étvágytalansága betegség jele. Az idő múlásával állapota egyre rosszabb lesz, s kezelés nélkül elpusztul. Még azon a napon, vagy lehetőleg minél hamarabb vigyük állatorvoshoz, hogy megkapja a megfelelő kezelést.

Az egészséges tengerimalac gyomra sosem üres. Ha beteg, és egyedül nem eszik, nem iszik, fecskendővel kell etetnünk, itatnunk!

 

A fecskendővel való etetés, itatás csak részmegoldás, ugyanis előfordulhat, hogy a tengerimalac puffadt, bélcsavarodása van stb. Az orvosi vizsgálat a megfelelő kezelés végett feltétlenül szükséges. Puffadás esetén a metoclopramide (Reglan) gyógyszer segít, mivel a felső tápcsatorna perisztaltikáját fokozza, így a béltartalmat (a bélben felgyülemlett gázt) továbbítja. A metoclopramidkezelés időtartamát az állatorvos állapítja meg. Naponta 2-szer vagy 3-szor adható, a napi dózis tengerimalacnál 0,5 mg/ttkg. A bőr alá beadható injekció hatásosabb, mint az orálisan adagolható gyógyszer.

 

Egy felnőtt tengerimalac napi folyadékszükséglete kb. 75 ml, a táplálékban található folyadékmennyiségtől, a környező hőmérséklettől, páratartalomtól függően. Napi élelemfogyasztása kb. 6 gr táplálék 100 gr testtömeghez számítva.

Ha nem etetjük és itatjuk fecskendővel, a beteg tengerimalac elpusztul, mert:

- az emésztőrendszere károsodik

- ezáltal a táplálkozáshoz szükséges (B-komplex vitaminokat is termelő), hasznos baktériumok elpusztulnak

- megfelelő emésztés nélkül a tengerimalac szervezete nem termel táplálék-kiegészítő B-komplex vitaminokat, és így vitaminhiány jelentkezik.

 

A tengerimalac fecskendővel való etetése türelmet és időt igényel! A tengerimalacnak nyugodtnak kell lennie és egyedül nyelnie. Stressz hatása alatt megfulladhat.

 

Fontos! A tengerimalac képtelen hányni. A gyomorszájat képező cardia-sphincter - a nyelőcső és gyomor között elhelyezkedő izomgyűrű - megakadályozza a gyomor tartalmának visszafelé történő áramlását. A tengerimalacnál e zárógyűrű rendkívül nehezen (!) nyílik meg. E kisállat idegrendszerében az a központ, melynek izgatása hányási ingert válthatna ki, nincs jelen. Amit egyszer lenyelt, az már csak a végbelén keresztül távozhat.

Hogy étvágyát ösztönözzük, naponta legalább 3-4 alkalommal etessük, így megmenthetjük az életét.

A tengerimalac súlyától függően napi 75-120 gr vitaminozott lucerna-, vagy egyéb granulátumot (speciális tengerimalac-tápot) porrá őrlünk. Egy étkezésre kb. 20 gr őrölt tápot kevés vízzel (ha mód van rá, vörös áfonya levével) péppé keverünk. Ezt egy nagyobb műanyag fecskendőbe tesszük, (erre a célra a 3 ml-es, vagyis a 3 köbcentiméteres [cc] fecskendő a legalkalmasabb). A fecskendő kúpos részét (a tű illesztésére szánt részt) használat előtt levágjuk, hogy a hengerbe feltöltött pasztaszerű táplálékot megfelelően adagolhassuk.

 

 

 

Hogyan etetünk fecskendő segítségével?

Mindig a tengerimalac egyéniségéhez, szokásaihoz igazodunk, egyik akkor nyugodtabb, ha mellünkre helyezzük, a másik inkább az ölünkben ülne szívesen, de akad olyan is, amely akkor érzi biztonságban magát, ha lábaival kemény felületen állhat. Bármely módszert is alkalmaznánk, a tengerimalacot sosem fordítjuk az oldalára vagy a hátára, ülő vagy álló helyzetben kell ennie. Egyik kezünkkel a mellkasa alá nyúlunk (így ülő vagy álló pozícióban marad), közben a másik kezünkben tartott fecskendővel a metszőfogakat (az elől elhelyezkedő fogakat) oldalról gyengéden szétnyitjuk, s ha rágni kezd (a fecskendő végét harapdálja/rágja), a táplálék egy részét lassan a szájába juttatjuk. Ha már nem rág, megállunk, majd kis idő múlva, a fecskendőt megmozgatva újra rágásra késztetjük (amíg szájával rágó mozgásokat végez, addig nyel is), s így etetjük.

Itatásra és orvosság adagolására az 1 ml-es (1 ml=1 cc) fecskendő használata ajánlott.

Ha a tengerimalac egészségi állapota ezt megengedi, később minél kevesebb levet (vizet) adagoljunk a masszába, hogy a tengerimalacot rágásra késztessük. Az őrölt tápba ilyenkor keverhető reszelt alma, reszelt répa, nagyon apróra vágott gyermekláncfű vagy petrezselyem zöldje, répa leve, alma leve stb. Tápláléka rostos növényeket tartalmazzon, mert a rágás serkenti az emésztést, és igénybe veszi a fogakat, ami a tengerimalacnál nagyon fontos!

Lehetőleg mellőzzük a kereskedelemben kapható, csecsemőknek szánt eledelt (baby-food). Ilyen, növényi tartalmú készítményeket csak akkor használjunk (1/4 kapszula Lactobacillus acidophilusszal - gyógyszertárban kapható termék - és 50 % szőlőcukorral keverve) ha képtelen rágni. Utána, minél hamarabb, de FOKOZATOSAN térjünk át a rostokban gazdag táplálék adagolására, hogy a tengerimalac gyomra és belei átálljanak a rostos élelem fogyasztására.

A tengerimalacot etessük és itassuk naponta kb. 4-6 alkalommal, mindezt csak addig, amíg egyedül nem eszik, iszik. A fecskendővel való etetés, itatás önmagában nem elegendő a tengerimalac gyógyulásához. A gyógyításhoz állatorvosi kezelés szükséges.

 

Fontos!

Minden egyes étkezésnél kínáljuk meg friss zöldfélével, szénával, tápféleséggel (magkeverékkel), vízzel, hiszen célunk az, hogy egyedül, segítség nélkül egyen és igyon!

Ebben az időszakban tegyünk alvóhelyére törülközőt (a tengerimalac is kedveli), így könnyebben ellenőrizhetjük vizeletét és székletét.

Ha antibiotikumos kezelést kap, a bélflórák regenerálására ajánlott Probios vagy más gyógyszer (esetleg natúr joghurt) adagolása.

Kérjük az állatorvos segítségét a napi C-vitamin és B-komplex adagolásában is. Egy beteg, ideiglenesen fecskendőből táplálkozó tengerimalac napi vitaminszükséglete kb. 30 mg C-vitamin és 10 mg B-komplex. A gyógyszert ajánlatos kevés vízben feloldani, majd fecskendővel kissé mélyebben - óvatosan - a szájába nyomni, így biztosabb, hogy lenyeli. Ha mégsem hajlandó elfogadni, ölünkbe kell vennünk, háttal felénk tartva egyik kezünkkel állkapcsát és elülső lábait szorosan közre kell fognunk, a fecskendőt a szájához vinnünk, s amikor a fecskendő végét rágja, a gyógyszert a szájába kell nyomnunk. Ha ezt a módszert alkalmazzuk, fejét nagyon szorosan kell tartanunk (mint a satuban), hogy ne tudja elmozdítani.